Változás előtt a Magyar Tudományos Akadémia törvénye
Új, heves vitákat kiváltó törvénymódosítás került a középpontba, amely alapjaiban változtatná meg a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvényt. A kormány által benyújtott módosítást Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter jegyzi. A javaslat a távollévők közötti elektronikus szavazásra vonatkozó rendelkezések pontosítását tűzi ki céljául, amely a közgyűlések határozatképességét hivatott szabályozni. Ez jelentős módosítást jelent a modern konferenciatechnológiai alkalmazások növekvő szerepének figyelembevétele érdekében.
Egyértelműen megfogalmazza, hogy a közgyűlések akkor minősülnek határozatképesnek, ha a szavazásra jogosultak legalább fele vagy személyesen, vagy videókonferencia, illetve távjelenlét segítségével vesz részt. A törvényjavaslat lehetőséget biztosít arra is, hogy az akadémia szabályai szerint előzetes írásbeli véleménynyilvánítással távollévők között elektronikus szavazás útján is döntés szülessen. Ez a precíziós kiegészítés lényegében a Magyar Tudományos Akadémia kérésére válaszul született.
A vita szikrája: Schmidt Mária és az akadémia konfliktusa
A kormányzati javaslat azonban további árnyalt polémiákat generált, mivel Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója nemrégiben a Látószög blogon radikális kijelentéseket tett az akadémiáról. Nyilatkozatában „az utolsó sztálinista intézményként” emlegette az MTA-t, és azt tanácsolta a kormánynak, hogy az állam teljesen vonuljon ki a szervezet finanszírozásából, valamint vegye vissza a neki juttatott vagyont – egyetlen kivételként a székházat hagyva meg.
Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke határozottan visszautasította Schmidt Mária állításait, amelyeket nyilvánosan és részletesen cáfolt. Az ellentmondásos kijelentések és a támogatás megvonását célzó javaslat rávilágított arra, hogy a kormány és az akadémiai szféra kapcsolata továbbra sem mentes a súrlódásoktól.
Mi rejlik a módosítás mögött?
A törvényjavaslat általános indoklása szerint semmilyen formában nem összefüggésben áll Schmidt Mária állásfoglalásaival, noha a háttérben húzódó politikai és gazdasági érdekek árnyéka árulkodó marad. Az akadémiai közösség különösen érzékeny minden olyan változtatásra, amely a működésük strukturális alapjait érinti, így a kommunikációs szándék nyomatékosítása ellenére a javaslat újra és újra vitákat generál.
Az ügy arra is rávilágít, hogy a távjelenléti technológiák egyre inkább jelen vannak a szervezeti döntéshozatalokban, ugyanakkor az ezekkel kapcsolatos pontos jogszabályi előírások elengedhetetlenek ahhoz, hogy a törvények világos kereteket adjanak a változó környezetnek.
Közéleti lüktetés egy törvénymódosítás körül
Amennyiben a törvénytervezet elfogadásra kerül, az évtizedek óta működő akadémiai struktúra egy újabb fejezetet nyithat működésének történetében. Az előretekintő szabályozás célja az akadémiai közgyűlések hatékonyságának növelése lehet, de a társadalmi diskurzusok során megfogalmazódott kormánykritikus nézetek baljós árnyként vetülnek rá a javaslat sorsára.
Az eset világosan mutatja, hogy az akadémiai autonómia és az állami beavatkozás határmezsgyéjén zajló viták továbbra is kulcsfontosságúak nemcsak szakmai, hanem politikai szempontból is. Ez pedig elkerülhetetlenül újabb hullámokat kelt a magyarországi közélet állóvizében.
Forrás: www.atv.hu/belfold/20250419/mta-kormany-torvenymodositas/