Önkéntes éhezés Hollandiában: Az önrendelkezés határai
Hollandiában egyre növekvő problémát jelent az önkéntes éhezéssel összefüggő halálesetek száma. Az Erasmus Egyetem orvosi kutatóközpontja által végzett kutatás alapján a jelentések arra mutatnak rá, hogy az öngyilkosság ezen formája elsősorban azok körében fordul elő, akik korábban eutanáziát kértek, azonban a kérelmük végül elutasításra került. Érdekes, hogy az eutanázia a hollandiai halálesetek 5,8%-át képviseli, ez évente körülbelül 10 ezer esetet jelent.
Az önkéntes éhezés jellemzően otthoni környezetben történik, de jelentettek már ilyen eseteket hospice-házakban és idősotthonokban is. A kutatás során megvizsgálták, hogy az érintett páciensek kétharmada inkább eutanáziát szeretett volna, míg egyharmaduk kifejezetten az elutasított kérelmük miatt döntött az étkezés és folyadékbevitel tudatos megvonása mellett.
Orvosi közreműködés nélküli életbefejezési módszerek
A vizsgálat nemcsak az önkéntes éhezést, hanem a gyógyszeres halálbeidézés módszereit is elemezte. Az orvosi közreműködés nélküli életbefejezési módszerek évi körülbelül 2000 embernél fordulnak elő, ami az összes haláleset 1,2%-át jelenti. Érdekes, hogy ez az arány az elmúlt húsz évben alapvetően nem változott. Hollandiában az éhezés melletti orvosi támogatás, például fájdalomcsillapítók biztosítása, jogilag elfogadott, és az ilyen haláleseteket természetes okból bekövetkezettnek tekintik.
A társadalmi és érzelmi háttér
Fransien van ter Beek, a holland Méltó Halálhoz Való Jogért Küzdő Egyesület képviselője, felhívta a figyelmet arra, hogy az önkéntes éhezéshez való jogi megközelítés sokszor magában hordozza a beteg irányítását, mivel az orvosok néha arra ösztönzik a betegeket, hogy ezt a módszert válasszák, különösen összetett esetekben, amikor nem szeretnének jogi kockázatot vállalni az eutanázia engedélyezésével.
Érdekes, hogy az önkéntes éhezést választók kétharmada 80 év felett van, míg a gyógyszeres módszert igénybe vevők többnyire 30 és 70 év közötti, gyakran mentális problémákkal küzdő egyének. A döntés mögött legtöbbször a ‘befejezett élet’ érzése, a méltóság és önállóság elvesztésének félelme áll.
Etikai és jogi kérdések
Az NVVE korábbi igazgatója, Petra de Jonge, kritizálta az önkéntes éhezést, nevezve azt ‘barbárnak’ és ‘középkorinak’, mondván, hogy az egészséges emberek esetén elfogadhatatlan. Ezzel szemben a szervezet most már elismeri, hogy megfelelő támogatás esetén az önkéntes éhezés méltó halálhoz is vezethet, azonban támogatás nélkül a folyamat rendkívül megterhelő lehet a páciensek számára.
A 2024-es felmérés eredményei azt mutatják, hogy a holland lakosság több mint 70%-a támogat egy olyan új jogszabály bevezetését, amely lehetővé tenné a törékeny és idős emberek számára, hogy segítséget kapjanak életük befejezéséhez, ha úgy érzik, elérték életük természetes végpontját.